TÓTH ISTVÁN KÖLTŐ MONDJA:
ISTENTŐL ÉS AZ IGAZSÁGTÓL SENKIT SEM SZABAD ELZÁRNI

Az én érték- és mértékrendszerem nem politikai, hanem etikai-esztétikai természetű. A politika végső célja az egyén és a közösség hatalmi sikere, egy határozott és lehetséges cél elérése. Az etikai-esztétikai cél viszont minden emberi értéknek, humánus magatartásnak — még egy vesztes ügynek is! — feltétel nélküli vállalása. Itt inkább az irány és nem a cél világos. Nagy szegénységi bizonyítvány lenne egy íróra nézve, ha csak egy pártnak a programját vállalná, és nem a teljes humánumot. Persze ez nem jelenti, hogy az eredményességre törő politika és a veszteséget is vállaló etikai-esztétikai szféra között nincsenek találkozási pontok. De azonosításuk az utóbbi értékek elsilányulását eredményezi, az értékek összekeverését, a járványos „morbus politicust”, amely szerint egy ember társadalmi értéke egy politikai nyilatkozattá vagy hovatartozássá degradálódik.
A kultúra az a terület, ahol fel lehetne és fel kellene mérni emberi értékeinket. Csakis szakmailag illetékes és emberiességükben is megméretett és súlyosnak találtatott egyének alkalmasak az ilyen munkára. Tudom és vallom, hogy az Istentől és az igazságtól senkit sem szabad elzárni, mert az embertelen és káros. Ez az elv azonban csak a tagságra érvényes. Mert az ilyen tudományos intézmények élére kerülő embereket a legszélesebb közösségi alapon meg kellene rostálni, mind a tudományos munkásság, mind az emberiesség szempontjából.
Miután ez megtörtént, és ahol megtörtént, megindulna az értékek egészséges polarizációja, mert az érték többnyire értékek körül szokott kikristályosodni. Ez nagyban elősegítené valóságos helyzetünk, értékeink objektív megismerését és kimozdítását a stagnálásból. Nem hiszem, hogy ezeknek az értékeinknek általános és módszeres felmérése elkezdődött volna, pedig az igazi forradalom csak itt kezdődnék. Ne várjuk azt, hogy ezt a felmérést mások elvégzik helyettünk. Ez a mi megtisztelő és nehéz munkánk.

Népújság, 1990. október 26.