Kapcsolatainkat végül is nem a szavak fedik. A szó szegény hajóroncs a gondolat tengerén. Alatta mély rá- és megérzések igazítják a felszínt érintő-érzékelő amőbaként, tengerredőkké. A lüktetés, az egészért való történés fedheti lényünk. Az élet a mindenség űrtengerében makacsul dobogó emberszív. Nem az a fontos, honnan, s mi ütközhet bele, hanem, hogy szétrobbantva is marad a dobogás, mint arcától megfosztott fájdalom. Az űr tele van ilyen kis, szívdobogó fekete lyukakkal…

1981 április 20.

Forrás: szerző FB-oldala