A népszerű erkölcstan pozitív normákban írja le a magatartásban visszaverődő világ igényeit, de mit sem tud a világban visszaverődő ráció kínjáról, amit saját tehetetlenségének láttán érez. Az erkölcsi metafizika ezért nemcsak hogy népszerűség híján való, de kínos dolog is. Talán mégis szükségünk van rá.

Érthető világra van szükségünk: érthetővé tesszük hát a világot. Az érthetetlen világot is érthetővé tesszük: érthetetlenségét minősítjük sajátos jellemzőjének. Érthető világra van szükségünk, s ha még nem tudjuk megérteni, akkor egyetemessé duzzasztva metaforába bujtatjuk, mintha valóban megértettük volna.

Ilyen metafora a Jó és a Rossz metaforája. A magát egyetemesnek akaró gondolat ősformája ez: a mitikus-mitologikus gondolkodás a Jó és a Rossz harcában ábrázolta a világ egyetemes tendenciáit. De ebben az ábrázolásban nem volt semmi bizonyosság: a tapasztalatok nem mondottak ellent a metaforának, de egyetemes formájában nem is igazolták azt. Mégis: egy ilyen metafora alkalmasnak mutatkozott arra, hogy az ember megnyugtatóan belehelyezkedjen a világba s mint racionális lény simuljon bele az ellenséges természeti környezetbe.

Az esszé teljes szövege az ujhet.com portálon