August Strindberg: Bábel-torony

Bábel-torony sok zagyva emberekkel;
hat emelet van itten és a földszint;
három lakás esik egy emeletre,
tizenkét bölcső és egy zongora;
itt embersorsok súlyosan kötődnek.
Az életek úgy összezsúfolódnak
s feszülnek, mint a kő és a gerenda;
csak üggyel-bajjal hangolódnak egybe;
mert a lakók egymást nem ismerik
s alázatosan kell vigyázniok,
hogy a szomszéd szeszélyét megbocsássák.
Az egyik zongorázik tíz után is,
a másik meg nagyon-nagyon korán kel,
a harmadik későcskén megy aludni.
Törődj bele, mert másként nem lehet.
Halld, hogy zizeg a nesz a csigalépcsőn.
Lift kattog, cuppan a vízvezeték;
mint szamovár zeng a központi fűtés,
zuhany fröcsög, sziszeg a porszivattyú;
ajtó csapódik, rí a csecsemő.
Ez ajtóban lakik egy ifjú férj,
amott egy elvált férfi, itt egy özvegy;
oly össze-vissza, mint a zongorák,
a fúgák, a szonáták, a keringők,
melyek egymással búsan feleselnek.

Forrás: Szépirodalmi, Bp. 1988-II.