Dobozban még a mozgásérzékelő,
de vén lónak új szerszám felesleges,
szitok fogja a virulens igekötőt,
ilyen fickót te ne fenyegess!

Száll még a por, köpköd a portás,
csavaros kupak őrzi oldószerét,
körbenéz lassan, sziszegve, vádlón,
fejét fordítja, mint a vadászmenyét.

Ócska kis kunyhó, ajtaja bádog,
döngve becsapják, de rezeg tovább,
baseball ütő helyett elhízott tagló,
vérre szomjazik a zongoraláb.

Gyűlöl ő bárkit, sorsában érett,
minden szar, ami körülveszi,
azt hiszed, hogy fenyeget csupán,
de hidd el, ő az, aki meg is teszi.

Mert neki mindegy, veszteni sem fáj,
ócska az élete, nincs fontos neki,
vágytalan dühét mi összetartja,
csupán egy elnyűtt bomberdzseki.

Beszélik róla, kutyáját ölte,
mert kedvének éppen útjában állt,
így vigyázza már esztendők óta
a csepeli hármas bútorraktárt.

Forrás: Szikla Magazin