Érdekes kísérletet hajtottak végre New Yorkban. Táviratot postáztak egy címre, és az üzenettel ugyanoda küldtek egy futárt. A futár jóval hamarább érkezett meg, mint a távirat. Ez első pillanatra észszerűnek is látszik. Ha a futár egy intézményt képviselne és hagyományos tekintély fedezné, bizonyára neki is lett volna bátorsága a késlekedésre.
Köztudomású, hogy minél régibb és nagyobb egy intézmény, annál több pontatlanságot engedhet meg magának. Az egyén bizalma és a Társaság tekintélye menti a könnyed eljárást és lazaságot. Nyilván egy koszorús költő is rosszabbul ír, koszorújának árnyas védelme alatt, mint az, akinek soronként kell bizonyítania tehetségét.
A kísérlet eredménye nem meglepő, akár be is jósolhattuk volna. A táviratkihordó egy közület tekintélye mellett késlekedik, míg a futár a saját szakállára siet. Mindez nem lenne lényeges, ha korszakunkban nem száguldanának a hírek és ismeretek. Ezt – immár hagyományosan – információrobbanásnak nevezik, még ha ez csak ritkán rezegteti is meg ablakainkat.
A fenti példa után joggal kérdezhetjük, hogy milyen ismeretek szaporodnak, dörrennek és remegtetik meg a világot. A távirat szövege körülbelül így hangzott: „Holnap délután érkezem. Mariska néni.“ Nem vonhatjuk kétségbe, hogy ez az ismeret sem közömbös. Sőt gyakorlatilag fontosabb, mint az, amely a rádió-csillagászat legújabb eredményeire vonatkozik. A rádiócsillagokat ugyanis nem kell időre várnunk, viszont Mariska néni elé ki kell mennünk az állomásra. Ez utóbbi nem tűr halasztást, szemben az égi tüneményekkel, amelyek talán a jövő héten is meglesznek. Így tehát bátran mondhatom, hogy a csillagos ég legújabb fejleményeiről állandóan értesítenek, viszont nehezebben értesítik az egyént Mariska néniről.
New York értelmisége töménytelen ismeretet szerezhet a több milliárd fényévre levő tejutakról és az elemi részecskékről. Mariska néni azonban ott is háttérbe kerül. Holott az emberiségnek több dolga van Mariska nénivel, csomagjaival, bánataival, mint egy csillaghalmazzal. Így nem tűnhet mesterkéltnek az általánosítás: egyéni ismereteinket lassú táviratok hozzák.
Viszont a mai kanadai mirigykísérletekről gyors folyóiratok számolnak be. Robbannak az információk. De nem mindenik. Általában azok az ismeretek viszik el a házat, amelyekkel nem tudunk mihez kezdeni. Mesterséges gént alkottak? Pusztulnak az ugandai elefántok? A tenger fenekéről csapolják az olajat? Ez rendkívül helyes. De mesterséges gént házilag nem alkothatok, nem védhetem – minő fájdalom – az ugandai elefántokat, a tenger fenekére pedig nem bukhatok olajkannával, kaniszterrel. Nélkülözhetetlenek ezek az ismeretek, de szeretném, ha a hírek többi része is robbanna. Szeretném tudni, mikor jön Mariska néni, kofferében egy kopasztott tyúkkal, kosarában kajszibarackkal. De ez a hír nehezebben száll át a világon, mint a mélytenger-kutatás eredményei. Holott nekem inkább Mariska nénit kell fogadnom, mint az óceán tudósainak kutatásait. Mégis, az utóbbiak küldik a világba lovasfutárukat, míg Mariska néni – mint a hagyomány híve – inkább táviratozik. Nyilván nem tudja, hogy a világon előbb kézbesítik a tegnapelőtti fölfedezéseket, mint a tegnapelőtti táviratokat.
Így Mariska néni – akár New Yorkban – hirtelen betoppan és engem óceanológiai tanulmányok közepette talál. – Miért nem vártál? – kérdezi sértetten. – Drága Mariska néni, nem várhattam, mert információrobbanás van a világban. Robban a fizika, a számtan, a biológia és kémia, hogy egyebet ne mondjak. Az ablakom be van törve, ezt az információ robbanása vitte be, de hogy milyen ismeret volt, nem tudom, mert szétpukkant. – De miért nem vártál? – kérdezi Mariska néni rögeszmésen. – Drága Mariska néni, nem várhattam, mert a távirat széles e világon nem robban. A levél se robban és az üzenet se. Általában semmi ismeret se robban, ami az emberre tartozik. – Azért kijöhettél volna – mondja Mariska néni. Közel vagyok a robbanáshoz. De türtőztetem magam. Végül is nem vagyok modern információ.

Forrás: ujhet.com