EMBERÖLÉS

Szókrátész gondolkozva sétál az utcán, egy ember szalad el mellette, utána egy másik, kezében fejsze. Kiabál:
— Fogd meg, fogd meg! Szókrátész oda se néz neki. Emez: — Hát nem tudtad megfogni? Egy másikat megölt !
— Hát mészáros?
— Embert ölt, te szerencsétlen. Embert ölt!
— Hát katona?
— Te ostoba! Embert ölt most, békésen…
— Hát akkor bizonyosan hóhér…
— Oh, te tökfilkó. Olyan emberölő, aki a lakásán ölte meg a másikat.
— Akkor bizonyosan orvos volt!
A fejszés ember tovább menvén, mormog.
— No, ez is a bolondok házába való.

Bors László
Budapesti Hírlap, 1929. január 20.

NAGYSOKÁRA KITALÁLTA

A színész nemcsak a színpadon szereti a népszerűséget, hanem az életben is. Tagadhatatlanul jólesik, ha az utcán felismerik, és az emberek megjegyzik, nini, itt megy – Ő. Nem kivétel Salamon Béla sem, akinél a felismerés az emberek arcán mosoly alakjában jelenik meg. Nini a Salamon!…A kabaréművész büszke is erre a felismerő mosolyra, s így érthető, hogy a minap igen kellemetlenül érintette, amikor társaságban egy fiatal hölgy nem tudta, kivel is ül voltaképpen az asztalnál. A társaság tagjai mosolyogtak Salamon tréfás erőlködésén, hogy valahogy helyes nyomra vezesse a hölgyet. Jó idő múlva egy a társaságtól közben elszakadt és visszatért úr megkérdezte Salamont:
— Felismert végül?
Salamon keserű humorral válaszolt:
— Igen. Nagysokára kitalálta, hogy én vagyok — Steinhardt.

Budapesti Hírlap, 1929. január 4.