Előbb volt a férfi,
ki asszony által lett az, aki,
mert benne lelt fészekre
eleven hús-vér képlete
s lett testté a fiú.
Köztük az asszony volt,
mint kés és villa közt
a párálló tele tányér-
tőle tanultak nap mint nap
csöndes, meghitt vacsorát,
belőle simultak kerek mozdulatok
csontos öklükbe
és nyílt ki minden szó
tiszta értelme-
ő, az asszony nevezte nevén
a lelkes és lelketlen környéket

s a lét naposabb küllemét.
Ezért is lett teljes amnézia,
nyári ég közepén sötét lyuk-semmi,
mikor eltört s testének szilánkjai
elvegyültek a föld nedveivel.
A kés és villa ott maradt
a fehér abroszon,
mint hóba ejtett fagyott ágak
s már nem emlékeztek,
minek voltak egykoron
a jobb és bal oldalán,
miért van köztük
egy mezőnyi hallgatás.