Thomas Mann: ÉNEK A KISGYEREKRŐL (Részlet)

Hogy költő-e a nevem? Vagy volt-e? A francia földön
nem kapnám e cimet. Mert rengeteg ott a különbség
rímfaragó s a szegény, gyalogos, prózában iró közt.
Az csakugyan költő, de a másik aféle stiliszta,
vagy csak író, ámbár a becsét sohasem kicsinyítik.
Mégse poéta: mivel nem a versütemek köszörűse.
Engem a próza kötött le, mikor tünedeztek az ifjú
lángadozások s már serdülve ocsúdtam, a lelkem
józanságot akart. S remegő kezeimben a próza
harciszerül forgott, védelmül, a nagy viadalban.
És nemesen vívtam, kecsesen, sikerek koronázták
fáradozásaimat honi nyelvünkön s ma úgy érzem,
engem is ékíthet nem egy énekesünk koszorúja,
minthogy a próza nekem mindég a sugallat, a lelki-
ismeretem szava volt: a szivem s a fülem muzsikája.
Nékem a próza morál, zeneszó- igen, így gyakoroltam.
Költő? Az voltam.——

Forrás: Szépirodalmi, 1988 -II