Demény Péter: Egy Füst Milán-mondatra
Az emberi szív szomorú,
de néha felszárnyal magasra,
semmi sem nyújtózhat utána,
nem éri el a semmi sodra.
Nagyon megütheted magad,
de veszély nélkül nem repülhetsz:
magasba, szédítő magasba,
amíg a vágy mégis elülhet.
Élet! Én annyira szeretlek,
és olykor mégis úgy utállak.
Szakadék nélkül nincsen ég,
seb nélkül nem lehet találat.
Az emberi szív szomorú:
a lángok elpusztítanak.
csak szárnyalunk a nap felé,
s eléget minket is a nap.
Forrás: szerző FB-oldala
Pusztai Péter rajza