Kései válasz Killár Kovács Katalinnak
(A Múzsa 399. számában, éppen 23 éve, ’99. június 26-án
megjelent „A B oldalra” verse lelassult replikájaként)

Rég nem jártál ebben a Városban.
Nékem szülő-, neked befogadó.
Alig hallható hangod átrobban,

hogy vizet kerestél, szinonimát,
és csobbant életed állóvize.
Kétkedve kutattad a honi mát

s az Idő maga zenélt, magának.
Fölélibbenhetsz, ha megérted, hogy
sohsem volt teljes élted. Aránylag

biztonságban éltél. Csiklandozta
létedet fű, homok, aszfalt, avar,
de gondod sohasem balzsamozta

délibáb. Benned született újjá
a varázs: a porba hullt pillangó,
kezedhez tapadt. Röpte morajjá

mélyült, szárnyszegélye kéken villant,
s felrepült. Néztél utána. Talán
gyémánt bányádban a Nap is csillant.

Gyerekeknek. Hallgattad Bartókot.
De ez felnőtteknek szóló játék,
véresen komoly zene. Tudatod

mélyén hitet kapott csökönyösen,
az, ami értelmét vesztette már
ezen a tájon. Komoly, kölykösen

naiv játékot rettentő régen
veled űzött a sors. Így kerültél
közelebb, kicsit beljebb a szépben.

A tartalom megszülte a formát.
Ébresztem emléked a mában.
Biztatlak, e mélyvizet is úszd át!

2022. június 26.