Visky Árpád halálára

Tört csillag szemem sugarában
Emlék-magad – Visky Árpád.
Kínom a lelkifurdalás;
Irgalmatlan egyedül hagytalak.
Nem tudom más hogy osztozott
Terheidben. Nincs mea culpa.
Sírod mellett csendütött csapat
Didereg érted, Miattad
Te Árva, Rossz, Engedetlen Gyermek!
Ámen-időnkből kifutó elnémult Attila!
Későn hajt fejet előtted a törpe csorda.
Akartad ezt, és így akartad.
Kimért idődre nem jutott elég szó.
Ingyen, potyára osztogattad
Közöttünk szét magad, te hó!
Szerettünk, ám Te nem hihetted.
Zátonyra futott tört reményed
S elmentél. Halál-háló fog ki.
Roncsolt képünk rovátkái közt
Új vonást ez jelent.
Titok lettél, kőbezárt szenvedés,
Teremtés-csőd, csoda-rezzenés,
Akit űzhetünk immár békeszárnyon.
Nincs.
Üresen hever újból a bilincs
Kezedben, istenem!

1986.január 15,
Marosvásárhely

(Most került a kezembe ez a versem. Mennyit kerestem! Ezt olvastam fel a temetésen Vásárhelyen – ’86, januárjában)

Forrás: szerző FB-oldala