Bal karja volt szabad, úgyhogy miközben a szférák zenéjét hallgatta, annak forgatta meg az ujjait a levegőben.
Nézte, bámulta, úgy tűnt neki, megismétlődik a Teremtés.
„Mintha csak Ő lennék.”
Volt a mondatában pillanatnyi eufória, ám megzavarta különös hangulatát egy részlet.
„Melyik ujja is? – Michelangelo festményére gondolt, de csak képzeletben látta, elhalványulva -, talán nem a bal keze ujját nyújtja, nem lenne szerencsés.”
Aztán meg arra gondolt, hogy miért nem mindkettővel teremt, így olyan, mintha félkarú volna. Lenne. El is rontotta vasárnapi örömét a félkarúság:
„Levágták? Vagy úgy született? Félkarú Teremtő?!”

Forrás: Fehér Illés blogja