Az élet nagy kavaró. Fogja az egyéniségedet és a körülményeket, és bedobja egy nagy turmixgépbe, hogy csak győzzél forogni.
Mint a FB hasábjairól kiderült, múlt héten életem egyik legszebb élményét élhettem át a besztercei költészeti fesztiválon. Aztán a héten életem egyik legnagyobb győzelmét: egy egyetemi ciklusnak megfelelő időszak alatt jogosítványom lett.
Na, de ennyi elég a boldogságból, gondolhatta Élet úr. Már kedden éreztem valamit, tegnap azonban teljes takonyságával és torokfájásával együtt kitört rajtam az influenza. Egyebet se művelek, csak fújom az orrom, nyelek és köpök.
Ráadásul a jogsit se a letakart adatokkal tettük ki – nosza, több barátom olyan forgatókönyvekkel ijesztgetett, hogy Daniel Craig ahhoz képest dadus. Hosszú percekig járkáltam fel-alá a lakásban, hogy ki jelenik meg a kormányom mögött.
Már amikor lesz – egyelőre azokat a tanácsokat hallgatjuk, hogy mit kell venni és mennyiért. Most (el ne kiabáljam) jobban érzem magam, és ha teljesen jól leszek, akkor elindulhatunk részleteket és hiteleket és autóforgalmazókat és ki tudja, miket látogatni.
Szóval az élet nem tokány, mondta nagyapám, aki viszont dédapámtól hallotta. Ki tudja, mit jelent, de jól hangzik.

Forrás: szerző FB-oldala