mért nincs itt minden, ami kell,
a víz, a jód, a schumpeter,
a vágy, a vér, a jóbarát –
mért nincsen mindig ló alád?

mért néz szigorún a fotel,
ha meg, ha be, ha ki, ha el,
hűti kezed a homlokom,
mért nézek ki az ablakon?

mért minden csupa töredék –
éppen ötvenet töltenék,
lehetne éppen úgy talán
fölém, belém, mellém, alám?

mért akadozik a szavam,
az álmom miért nyugtalan,
s ha egyszer úgy tombol a nyár,
mért törik bele a sugár?

csak csendesen, csak csendesen,
minden magányom eleven,
szorongok, minden csupa seb,
mégis itt lehetek veled.

Forrás: szerző FB-oldala