B. Tomos Hajnal: Fel
Torokba maró,
gyomrot öklelő
fényfogyatkozások –
akárha elevent faló férgek,
nyelvemet pusztító,
útfélre taszító
sötét pillantások
és ujjal mutogató,
vitriolos nevetések.
Mint szél-szaggatta
fekete vászon,
csattog a szív:
felejteni kéne,
talán még felállhatok.
Pusztai Péter rajza