Ne higgy a bíbor alkonyatnak,
hideg éj jön rá, s Hold-ezüst.
Seblobod nélkül meztelen vagy,
legszebb álmod is cserben hagyhat,
nem leszel röpte új tavasznak.
Szárnyadból bodorlik a füst.

Újra feljajdul minden álmod,
s már azt sem érted, ami volt.
Hogy vakon bíztál, most már bánod.
Teher voltál. A láthatárod
tévedés volt. Aranyarányod
béna szárnyként fényért rikolt.

Most elhagyottan, számkivetve
benned az állat megriad.
Szárnyalnál szinte megdermedve,
lét közepére penderedve.
De viaszos, béna ütemre
zuhantál. Van, ki felkutat?

A fénybe oldódás szerelme
évezredekből átlehel.
Mintha most erős szárny emelne,
mintha röpképes szárnyam lenne,
lebegek véges végtelenbe.
Ember vagyok. – Méltó teher.

2022. július 22.