Megjelent a Bestiarium Transylvaniae sorozat negyedik része – tetralógiáról lenne szó?

És lesz egy ötödik, pontosabban a Szám Nélküli, Tulajdonképpeni Bestiárium, amiben csak az állatok kapnak helyet… Ez várhatóan jövőre jelenik meg.

Hány év telt el a folyamat első kötete után?

Tizennégy.

A szerkezet már az elsőben (Az ég madarai, Jelenkor, 1997) is eltért a hagyományos regényétől, idősíkok keresztezték egymást, s a folyamat során is történtek változások – mintha ez utóbbiban (A föld állatai, Kalligram, 2011) minden korábbit bevettél volna, azonkívül – nekem legalábbis az az érzésem, részeket ismerve csupán, hogy – Bruno Schulz meg Sigmond István is felém kacsint belőle. De már a Játék a kriptában is egy új hangot, elidegenítő fragmentálást mutatott. Most nem tudom, én olvasom rosszul, vagy szándékos, tudatos változás ez?

Igyekeztem, hogy mindegyik kötet más legyen, mint az előző. Innen is a hosszú vajúdás: az én lelkemnek évekre van szüksége, hogy valamennyire képes legyen megújulni. Már ha a lélek áll munkába, amikor írunk. Ami még világos volt az elején: megőrizni a bestiárium lényegét. Úgy hitelessé tenni képzeletbeli dolgokat, hogy beilleszteni hihető történetekbe. A történet hitelesítő ereje, ezt tartottam a bestiáriumok lényegének. (A fragmentáltságukat mellékesnek, formai jegynek érzem.) Meg azt, hogy lényegest mond az emberről, méghozzá a legközvetlenebb formában, az állatokról beszélve. Ja, és azt is tudtam, hogy a százötven éves Erdély korában indul, és a jelenben ér majd véget. És mikor ér véget egy történet a jelenben? Csak akkor, ha valami lényegest tud az emberről mondani.

Gergely Tamás

A hivatkozásra kattintva részletet olvashatunk a litera.hu honlapon a nemrég megjelent regényből

http://www.litera.hu/hirek/lang_zsolt_bestiarium_transylvaniae_a_fold_allatai