Tegnap Ujvári Katalin előadásában hallgathattam meg ezt a versemet, amit Gerencsér Katalin bányászott elő a Hetedhéthatár oldaláról. Hogy ez a vers milyen kedves tud lenni, tegnap ismertem meg igazán. Köszönöm nektek, druszáim!

Nászta Katalin: nász előtt – nász alatt – nász után
–
de szívesen írnék neked
most valami kedveset
de elmentél becsuktad ajtód
kicsuktál engemet

hát akkor kinek mondhatom
azt, ami feszeget
belesúgom a kulcslyukba
ha odahajtod füledet

megérted – ugye szép volt
amit hallottál
halkan mondtam
hogy te találd ki mit hallottál

így már most ketten leszünk
akik bízunk abban
a másik is meghallott minket
nem maradt dugó a csapban

jönnek a legények
sze hétfő van máma
reggelibe’ süt már
a napunk hétágra

aj de nyalka legény
voltál rég barátom
valami még maradt
a régiből, látom

bajszod megpödörted
nadrágod megkötve
nem lóg ki a madzag
a gatya felkötve

én is felöltöttem
menyecskeszoknyámat
te a lajbit én meg
a mellényt próbáltam

összehúzni itt fent
hol a szívünk dobog
jaj, kedves barátom
jaj de boldog vagyok

orcádból reám süt
kedved kerekedve
szemem sugarában
veled leszek tele

s szemed szép tükrében
én ragyogok mostan
csoda, hogy nem szállunk
ketten a magosba’

olyan e boldogság
mint a csokitorta
vaníliafagyi
vagy mennyei ostya

nyelvemen te olvadsz
nyelveden én csüggök
azok a szép szavak
mint az igazgyöngyök

körülragyogják most
kettőnk homlokfejét
nem keresünk többet
máshol édes kenyért

mi leszünk a manna
egymás poharában
mi isszuk a jó bort
az Úr sátorában

énekel most nékünk
örömében táncol
kettőnk között a frigy
Ő a gyűrűnk mától

2022-04-17
Hetedhéthatár
https://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=71664…
—-