AZ EGYSZERŰ IDEGEN

A múlt héten egy szürke, szerény ember ment fel a Nemzeti Színház igazgatói irodájába. Az előszobában leült és türelmesen várt. A járókelők végignézték. Valami szegény szerző, gondolták. Az idegen nem nézett senkire, csak várt. És mikor rákerült a sor, belépett az igazgatóhoz:
— Jó napot kívánok. Halmos Izidor vagyok.
— Örvendek. Tessék leülni.
— Bocsánat, ha zavarom az igazgató urat. Régóta sajnálattal figyelem, hogy a Nemzeti színház műsorából hiányoznak az egyfelvonásosak, pedig néhány eredeti magyar egyfelvonásos nagyon szerencsésen élénkítené a repertoárt. Nekem volna egy szerény ötletem … Itt a zsebébe nyúlt az idegen.
Ó jaj, — gondolta magában Tóth Imre —, most végig kell hallgatni egy csomó egyfelvonásost.
— Én ugyanis — folytatta az idegen—, azt gondolom, hogy jó volna pályázatot hirdetni eredeti magyar egyfelvonásosra. Ha az eszme az igazgató úr tetszésével találkoznék, bátor volnék erre a célra valamit felajánlani.
És leszámolt az asztalra öt darab százkoronás bankót. Aztán ugyanolyan szerényen, mint ahogy jött, távozott.

Színházi Hét, 1910/4.

A RAVASZ MŰVÉSZNŐ

Egy igen csinos hölgyről szól a történet, aki a Vígszínháznak is volt tagja, de mivel a leghosszabb szerepe sem terjedt többre három szónál, a szerződése leteltével elment vidékre kabarézni. Egy kisebb észak-magyarországi városban játszott nemrégiben. Az utolsó napon a szálloda pincére hosszú és borsos számlát hozott a reggeli mellé. A művésznő végigpillantott a számlán, aztán rövid gondolkodás után így szólt:
— Küldje fel a tulajdonos urat.
A tulajdonos úr kikapós ember, s a felesége híres arról, hogy áspis féltékenységű asszony. Szóval bekopogtat a művésznőnél a tulajdonos, és a kínálásra helyet foglal.
— Édes tulajdonos úr, engedje el a szálloda-kontót!
— Sajnálom, nagysád, nem tehetem.
— Ez az utolsó szava?
— Ez.
— Hát most vagy azonnal ráírja a számlára, hogy „felvettem”, vagy pedig segítségért kiáltok.
A tulajdonos rémült sietséggel nyugtázta a számlát.

Színházi Hét, 1910/5.

SOMLAY KÚRÁJA

A múlt héten valaki találkozik Somlay Artúrral, a Nemzeti színház művészével. És összecsapja a kezét, mert Somlay állán ötnapos szakáll virít.
— Mit használsz borotválkozás ellen, Árgyél?
— Ideges vagyok — feleli Somlay —, és kúrát tartok. Az orvos szigorúan rám parancsolt, hogy ne borotválkozzam, ne tanuljak szerepet és ne igyam. Tehát nem borotválkozom és nem tanulok szerepet.

Színházi Hét, 1910/3.