A RAVASZ MŰVÉSZNŐ

Egy igen csinos hölgyről szól a történet, aki a Vígszínháznak is volt tagja, de mivel a leghosszabb szerepe sem terjedt többre három szónál, a szerződése leteltével elment vidékre kabarézni. Egy kisebb észak-magyarországi városban játszott nemrégiben. Az utolsó napon a szálloda pincére hosszú és borsos számlát hozott a reggeli mellé. A művésznő végigpillantott a számlán, aztán rövid gondolkodás után így szólt:
— Küldje fel a tulajdonos urat.
A tulajdonos úr kikapós ember, s a felesége híres arról, hogy áspis féltékenységű asszony. Szóval bekopogtat a művésznőnél a tulajdonos, és a kínálásra helyet foglal.
— Édes tulajdonos úr, engedje el a szálloda-kontót!
— Sajnálom, nagysád, nem tehetem.
— Ez az utolsó szava?
— Ez.
— Hát most vagy azonnal ráírja a számlára, hogy „felvettem”, vagy pedig segítségért kiáltok.
A tulajdonos rémült sietséggel nyugtázta a számlát.,

Színházi Hét, 1910/5.