egy jó szó elhalt volna
szeretetből s talán mert
üt valahol mindig holmi fránya óra
hogy feloldja olykor
a magányt
akinek fejébe száll
mint fekete madár a dicsőség
hirtelen kiborul saját öklendezése
mint tejeskancsóból
ha marad néhány nyeltnyi
a csupor fenekén
kakaóra
és hiába hagyod szótlanul
a csend többnyire hangosabb
mint a fájdalom
ha torkodra
akad
emlékszel-e
régen csak álmodtál rólam
én voltam a furfangos csók/etető
ki soha többé nem hagytalak el
mint egy útszáli elhagyott
szerető
aztán ott maradtam meredten
mintha kőrisfából faragtak volna
aprófának vagy Trójai Falónak
máskor Homérosznak magának
bár villámcsapás volt minden kincsem
s néha elvártam Homérosztól
ha olvassák sírámaimat telegyúrt
akárhány volt is
kincsem
hát légy boldog olvasó
és ne verjen aranyért senki
ha szavakban csilingel fakadó kínom
ne verjen semmiért
ember vagy
Isten –

Forrás: szerző FB-oldala