Manapság ritkán hoz klasszikus levelet a posta. Bélyeggel, címzéssel, feladóval. Az övé az volt. A borítékban pedig egy száz oldalnyi könyvecske. Nem tudtam, hogy verseket ír. Újságíróként ismertem, szerkesztőként, riporterként. Lázongóként, aki utálta 1989 után a bármiféle természetű nagy szólamokat. Néhány hónap telt el azóta és most olvasom a verseit, amikor Román Győző neve már két évszám közé szorult (1943-2022). Ezt írja A halottak napjára című versében:

Az évek múltak, az évek teltek,
gyűrött napokban maradt a múlt,
kisímítom, hogy olvassam belőle
mi velem maradt s mi elavult.

Nem észlelek sehol se vagyont,
degeszre tömött pénztárcám sincsen,
egy halom emlékfoszlány az ereklyém
s hetvenhét évem minden kincsem.

Verseid és emléked immár velem maradnak. Isten veled, Győző!

Forrás: szerző FB-oldala