Ha megkérnénk egy átlagembert, hogy mondjon valamit a magyar filmekről és filmgyártásról, némi fejvakarás után valószínűleg bizonytalanul valami ilyesmit mondana: „Hááát, van A kőszívű ember fiai, egyszer irodalomórán meg kellett nézzük. Ja, meg szokott menni március 15-én a Dunán. De elég uncsi.” Mára már kevesen tudják, hogy az első világháború előtt és alatt a Monarchiába is betört a filmláz, a magyar film fellegvára pedig (meglepő módon) egyáltalán nem Budapest, hanem Kolozsvár volt….

Szerző tanulmányának teljes szövege az Alföld c. folyóirat online portálján