Naplórészlet
Kosztolányi Dezső
ERDÉLY

Mások errefelé a színek. Bérci és erdei színek ezek, komorabbbak, sötétebbek a mieinknél, de élesebbek is. Szürke és sötétzöld, fekete és sötétkék. A levegő edző, kesernyés ízű. Vonatom ablaka előtt hollók repülnek nagy csapatban, fényes-fekete szárnnyal, sebesen, mintha sürgős történelmi megbizatással igyekeznének valahova csőrükben aranygyűrűvel, akár azon a címerpajzson látni. Az emberek nem vidékiesek. Kiszállok egy kis székely állomáson, s minthogy francia újság van a kezemben, a pincér spanyolul szólít meg, öt évig élt Dél-Amerikában, Argentínában. Sokáig társalog velem ezen a szép nyelven. Majd mosolyogva mondja, magyarul, a földre sütve szemét:
— Székely vagyok, instálom.

1934
Népújság, 1991. február 22.