Bölöni Domokos böngészője
KABARÉ
Francine és az ura, Margerie, arról beszélgetnek némi melankóliával, hogy a házasságuk tizennégy évi boldogsága dacára nem született gyermekük.
— Csak az első jött volna meg, — sóhajtja az asszony. — A gyerek egy regény, amelynek állandóan folytatása következik.
— Kérlek — mondja a férj —, ez nem tartozik rám. — Kiderült, hogy nem szunnyadnak bennem kiadói tehetségek.
Színházi Hét, 1910/8.
Pusztai Péter rajza