ROSSZ A CÍM

A Nemzeti nézőtéren folyt le ez a diskurzus. Egy szép asszony faggatta újságíró ismerősét a Szomory új darabjáról.
— És mondja, a Márkus Emma kibe szerelmes a darabban?
— Ódryba.
— Hogy hívják őket?
— Márkus Emmát Bolzay Kamillának hívják, Ódryt pedig Herthán Györgynek.
— És mi lesz a végén Kamillával? Ugye hozzámegy Ódryhoz? — Nem. Hanem meghal.
— Akkor rossz a cím.
— Tudniillik?
— Egy nő, aki nem megy hozzá Ódryhoz, hanem meghal? Az nem a rajongó Bolzay-leány.
— Hanem?
— Hanem a balga Bolzay-szűz…

Színházi Hét, 1910/9.NEM IKSZ, NEM IPSZILON, CSAK ZÉ

A Fészekbe, amelynek tagjául újságírót tudvalevőleg csak kivételes esetekben szoktak felvenni, egy színésztársaság felvitt vendégül egy újságírót. Együtt vacsoráztak, és az asztalnál színészhistóriákat adtak elő a vacsora résztvevői. Valaki elmondott egy rendkívül kedves esetet, amely azonban a fővárosi színházi élet egy előkelő tagjára kissé kompromittáló. — Ezt megírom! — kiáltott fel élénken az újságíró, akinek az eset rendkívül megtetszett.
— Nem, nem lehet — tiltakozott az elmondó —, kellemetlen volna a főszereplőre.
— Nem baj. Majd megírom név nélkül.
— Akkor meg nem érdekes.
— Akkor úgy írom meg, hogy a főszereplő X. Y.
— Azt meg én nem engedhetem — szólt közbe valaki. Mert ha X. Y.-t írsz, mindenki énrám gondol.
A közbeszóló tudniillik Z. Molnár László volt, akit kulisszakörökben röviden Z. néven szokás szólítani

Színházi Hét, 1910/9.

---

ÁLMATLANSÁG ELLEN

A kávéházi törzsasztalnál egy ifjú bohém panaszkodik, akiről tudvalevő, hogy mostanában nem a legrózsásabb anyagi viszonyok között él. Annyira, hogy a lakása is a fantasztikusok birodalmában szerepel csupán.
Szóval az ifjú arról panaszkodott, hogy nem tud elaludni.
— Vegyen lefekvés előtt brómot — tanácsolja valaki.
— Vettem. Nem használ.
— Olvasson háromezerig — mondja más.
— Olvastam ötezerig. Erre kivilágosodott és felkeltem.
— Mosdjék meg tetőtől-talpig hideg vízben — ajánlja a harmadik.
— Próbáltam, s nem használ.
Kifogytak az összes gyógytanácsok. A társaság sajnálattal tekintett az ifjú álmatlanra. Ekkor Vendrey szólalt meg: — No, ajánlok egy szokatlan módot — mondta jóindulattal. — Próbálja meg, és vegyen ki egy lakást…

Színházi Hét, 1910/9.

---

AKI SZÓRAKOZOTT

Van a Nemzeti Színháznak egy előkelő tagja, aki hihetetlenül szórakozott. De direkt becsületsértésnek veszi, ha valaki ezt állítja róla. Ezért nem írjuk ki a nevét, hanem átadjuk a szót Kárpáti Aurélnak, a poétának, aki a törzsasztalnál a következő esetet mondta el róla: — Megyek vele a körúton. Egy könyv volt nála, és azt olvasta. Amint buzgón olvas és megy mellettem, a járda szélén nekimegy a gázlámpának. Vártam, hogy mi lesz. Ő nyugodtan olvas tovább és fel sem nézve udvariasan így szól: — Pardon.
De a gázlámpa nem akart kitérni. Erre az én emberem futólag felpillant a könyvből és konstatálja, hogy akivel találkozott, az nem járókelő, hanem gázlámpa.
— Ja úgy! Pardon! — szólt a gázlámpához. És miután megemelte a kalapját, kitért, és újra belemélyedt a könyvbe.

Színházi Hét, 1910/9

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ