Aki elzárja az esőt,
oroszlán képében jön el,
sörényén áttetszik az éj,

Szécsi Margit Júliusával búcsúzkodunk e hónaptól, de maraduk még az Oroszlán jegyében.

felhő, de ígérettelen,
szívó torka iránt a rozs
izzó dárdákkal esdekel (…)

Aratás után

Július 29-én emlékezzünk meg Martin Behaim felfedező térképész, az első földgömb megalkotójáról. 516 évvel ezelőtt, 1506-ban e napon halt meg Lisszabonban. A nürnbergi kereskedő fia tanulmányai elvégzése után Lisszabonba ment, ahol, portugál hajósokhoz csatlakozva, részt vett az Indiába vezető tengeri út felkutatásában. 1492-ben elsőként ábrázolta a Földet gömb formában.

Ugyane nap emlékezünk Árva Bethlen Katára, 1759-ben szólította magához a teremtő. A tudománytörténet számon tartja, hogy fiatal erdélyi értelmiségiek külföldi tanulmányait finanszírozta, s hogy jelentős könyvtárát a nagyenyedi református kollégiumra hagyta.


Ugyancsak e napon költözött át az árnyékvilágba – 1898-ban – John Alexander Reina Newlands angol vegyész. Az elsők között tett javaslatot az elemek periódusos elrendezésére. Kezdeti elgondolását 1863-ban közölte, a következő évben pedig megállapította, hogy ha az elemeket növekvő atomsúlyuk szerint rendezik sorba, és minden elemhez sorszámot rendelnek, akkor az egymás utáni elemek hasonló helyet foglalnak el az általa felállított csoportokban. A csoport első és második tagjának sorszáma között 7 a különbség; vagyis egy adott elemtől kiindulva a nyolcadik elem az első ismétlése, mint a zenében egy oktáv nyolcadik hangja – ahogy fogalmazott. Az „oktávok törvényé”-t előbb elutasították, de Mengyelejev nem sokkal későbbi periódusos rendszere nagy elismerést aratott. Mengyelejev valószínűleg nem ismerte Newlands munkásságát.

Július 29-én, 1838-ban született Szily Kálmán mérnök, nyelvész, akadémikus, a Természettudományi Társaság felvirágoztató elnöke, melynek folyóirata, a Természettudományi Közlöny megindítása szempontjából a világ második természettudományos ismeretterjesztő lapjaként 1869-ban látott napvilágot, s napjainkig – ma A Természet Világa néven – megszakítás nélkül jelenik meg. Javaslatára hozták létre a Magyar Nyelvtudományi Társaságot 1904-ben, és ő indította útjára szaklapját, a Magyar Nyelvet. Mindkét általa indított folyóiratot az elmúlt években Magyar Örökség díjjal jutalmazták.

Július 29-éhez fűződik a magyar barlangkutatás atyjának, Kadics Ottokárnak a születése. 1876-ban született. Egyetemi tanulmányait Zágrábban és Münchenben végezte, ahol 1900-ban doktori szigorlatot tett növény-, állat- és őslénytanból. 1901-től a Magyar Királyi Földtani Intézet szolgálatába lépett; itt dolgozott nyugdíjazásáig. Az ország földtani felmérése során, a horvát karsztvidéken fordult érdeklődése a barlangok felé. Herman Ottó pjavaslatára a Szeleta-barlangban kezdett ásatásokat, amelyek azután komoly őslénytani és régészeti eredményekhez vezettek. Szinte az ország minden jelentősebb barlangjában végzett ásatást. 1929-ben törvénytervezetet készített a barlangok védelme érdekében. 1952-ben elkészítette a Kárpát-medence barlangjait ismertető munkáját – a mű csak kéziratban maradt fenn, máig kiadásra vár.

És 106 évvel ezelőtt, 1916-ban költözött örök erdejébe a tordai születésű Nagyajtai Fekete Lajos erdőmérnök, botanikus, a XIX. századi magyarországi erdőgazdálkodás egyik legnagyobb szakembere. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és a kolozsvári unitárius gimnáziumban folytatta. Felsőfokú erdészeti és ásványtani tanulmányait 1856–1859 között a selmecbányai akadémián végezte. 1859-tól Kolozsváron dolgozott, ez időből származó jelentős műve 1876-ban jelent meg A Mezőség kopárainak befásítása cím alatt. 1867-től a selmecbányai akadémia tanára. Életművének fő vonulata az erdészeti faismerettan volt. 1881–89 között hazai fanemek tanulmányozásával bejárta Nagy-Magyarország összes erdőségét. Még 1893-ban, az Erdészeti Kutatási Intézmények Nemzetközi Szervezete Bécsben tartott első ülésén elrendelte az erdészetileg jelentős fanemek területi elterjedésének összeírását. Az adatgyűjtést és a beérkező adatok feldolgozását Magyarországon Fekete Lajos koordinálta, nagyrészt ő végezte el. Akadémiai székfoglalója 1910-ben korszerű növényföldrajzi-növényökológiai szemléletről tanúskodik, ami már magában hordozza a ma oly sokat emlegetett felmelegedés hatásainak első bizonyítékait, évszázaddal megelőzve korát (Az északi szélesség hatása a fafajok természetes elterjedésének magassági határaira Magyarországon). E tekintetben az egész világon egyedülálló a Blattny Tiborral közösen írt, 1913-ban Budapesten megjelent kétkötetes műve, Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén – mindmáig minden Kárpát-medencei botanikus szakmai bibliája.

Világszéli est-táj

Lassan végére jár a gabonafélék aratása. A búza után az árpa és zab, no meg a rozs is beérett már. Egyedül az Újvilágból származó nagyobb termetű rokon feszíti még zöld dárdáit az égnek.

Millió kukorica-dárda,
– kezdi versét Illyés Gyula –



úgy áll ma is a határ
és fent a néma nap, akár
akkor, midőn őt halni látta.

A Segesváron sorai aktuálisabb nem is lehetnének, mint ebben a háború sújtotta évben.

(…) S most csak a csend, a néma béke.
Állong egy felhő, néz a nap.
S itt az utca, hol átszaladt,
még szétüvöltve: vége! vége!

(…) Mit ragyogsz felém nevető had,
füvek, fák, van sejtelmetek,
mit tűrtetek, mit tettetek
s ti emberek s te eszelős nap!

Itt hörgött. S itt nézte kacagva
meghalni a bárgyú világ
legnagyobb épeszű fiát,
ki meggyógyítani akarta.

(…) Mint aki azt hiszi, kilábol
félelméből is, hogyha fut:
mentem – mintha volna kiút
ebből a jókedvű világból.

A fehéregyházi csatában 173 évvel ezelőtt, 1849. július 31-én tűnt el Bem József segédtisztje, Petőfi Sándor honvédőrnagy.

Csupa ég-, csupa máglya-
-rét, a katáng virága
kigyúl, s a világszéli
est-tájakat bevérzi.

Mintha a hold gallya volna,
fűzfa hintál, a tócsa
vízében zengő aranynak
a bokrok utána kapnak,

állnak teli tenyérrel,
fénycsurgató levéllel,
ágbogaik: kisujjuk
köze is csillag, holdlyuk (…)

Bella István Augusztusi nocturne-jével siklunk mi is át augusztusba.

Az „augustus” szó az „augur”-ra megy vissza, vagyis a madárjósra („aviger”), akinek jóslata szerencsét jelent. Gaius Octavianus Julius Caesar példátlanul szerencsés pályafutása okán a szenátus „a legszerencsésebb” (Augustus) jelzőt adta a császárnak, aki ettől fogva ezt a nevet használta. A név maga a hónapnév formájában maradt meg elevenen a nyelvhasználatban.

Augusztus régi magyar nevei, Kisasszony hava, szűz hava egyképpen utalnak a hónap asztrológiai jegyére és a nagy augusztusi Mária-ünnepre, Nagyboldogasszony napjára. A Kisasszony hava elnevezés nyilván abból az időből való, amikor a „Nagyboldogasszony” még Szent Anna volt. A tulajdonképpeni Kisasszony (Kisboldogasszony) napja ugyan még a szűz havába, de már szeptemberbe esik.

A nyári napfordulót követő 40. nap, augusztus 1-je a kelták évszakzáró és -nyitó ünnepe volt – a Lugnasad. A Lug név kapcsolatban állhat a latin lux = „fény”, lucus = „szent berek”, lugeo = „gyászolok” szavakkal, külön-külön és együtt. Van, aki a sumer lug = „fiú” szóból származtatja, de tagadhatatlanul összefügg a germán tűzisten, Loki (Loge) nevével. Lug harcolt először lóháton ezen a földön. „Sokoldalúnak” is nevezték, mivel ács, kovács, harcos, hárfás, költő, történész és mágus volt egy személyben. Annak alapján, amit tudunk róla, Triptolémosz ír megfelelőjének tűnik: neki is vannak napisteni, marsi, szaturnuszi és merkúri tulajdonságai. A hagyomány szerint augusztus 1-jén halt meg, az időpont még a gabona-, illetve kenyéristenek vonásaival is megajándékozza.

Augusztusi éj, ragyogó csillagokkal, békésen érkező hajnalával. Békés nyár. Bár ilyen lenne a 2022. év Kisasszony hava!

A tisztás fölött csillagok,
és lemenőben hold ragyog.
Ébredeznek a kis patak
bokraiban a madarak.

Derengeni kezd a fák hegye,
és már ellátni messzire.
A legnagyobb hegy tetején
most veti lábát meg a fény.

Kapaszkodik a virradat
vitézeként a nyári nap.



A tisztás fölött nyári kék.
A tisztáson már őzikék
ízlelgetik a csillagok
s a hold hullatta harmatot.

Köztük egy suta két fülét
antennaképpen tárja szét.
Fülel, szimatol: nincs-e vész;
még a nappal is szembenéz.
Őrködik, hogy a többiek
békében legelhessenek.

Kányádi Sándor Erdei virradatával búcsúzom egy hét erejéig, kedves Olvasóm, maradva kiváló tisztelettel.

Kelt 2022. július 29-én, 927 évvel Szent László halála után

láásd még a forrást: Népújság
i