Mint fogmosáskor az ember, kimutatja fogait,
villogtatja rothadt agyarait,
már nem rejti el beteg-szürke, nikotinsárga ösztöneit,
belédharap,
megszaggatja nadrágod szárát
a sunyi eb,
letépi védekező karodról az inget, hiába futsz,
de futsz,
nyelvedről csöpög a néma kiáltás,
a bukdács szavak elkeverednek a járda porával s
a varjúkárogással,

és nézi Isten képmása, az Ember.

Hírek zsákjából ömlik a léha, patkányrágta napraforgómag,
egyétek,
ránk omlik vasszilánk, vakolat, fal,
védekezni lehet-e?

A messzire elhalló békebeli galambok megriadnak,
mint a kisgyermek, amikor padlón koppan a játék.

Én azonos időzónában élek a háborúval.
Már nem rejtegeti beteg-szürke, nikotinsárga ösztönét,
belénk harap a sunyi kutya.

Most nincs időnk semmit megbeszélni,
fontosabb ölni.

2022. július 29.