Jóna Dávid: Kimosta alólam a homokot …

Kimosta alólam a homokot
a tenger,
ott álltam fürdőgatyában:
kétségeiben elszánt ember.
Hozzám közel
kihordatlan álmok papucsai a parton,
lépni kellene,
de csak az egyensúlyom tartom.
Hullámok örök megérkezésben,
a szándék nélküli megsemmisülés
öröme örvényekben forog,
egy-egy csepp rajtam falja fel önmagát,
és észrevétlenül, puhán, elpárolog.