U b o r k a s z e z o n

Mitől is hívják így? Nyáron van, amikor beérik a zöldség. Nőnek, híznak a meleg, nedves levegőtől.
A színházak elmennek pihenni. Kiürülnek a színpadok, a nézőterek, a falak – szabadságolnak.
Régen volt így. Régen így volt. Ma már nincs ilyen. Fesztiválról fesztiválra, turnéról turnéra – zsinórszám tartanak koncerteket, előadásokat. A nézők, akiknek egyéb dolguk most ne legyen, válogathatnak. Vagy ne is. Nézzenek meg mindent, legyenek ott. De az újságíró feltétlenül. A híradó, a hírvivő, az utókor számára látványosságokat lejegyző. Hogy legyen, mit a jövőnek böngészni, kutatni ínségesebb időkben?
Most azt teszem épp. A mostohább időszakokat nyálazom, vizsgálom, gyűjtök, mint a kincskereső, aki megtalálta jó részét s még keresi a hiányzó mozaikdarabkákat a fal beborításához. Hogy ne legyen hiányfoltos, csorba, töredezett.

F e g y e l e m

Fegyelmezettnek lenni azért jó, hogy a fegyelmezhetetlenek legyen, akiket irányítsanak.
Az önfegyelem a katonáknak való. A fegyelmezés a vezetőknek. De vezető sem lehet az, akinek nincs önfegyelme. Mikor vezetsz magad fölött is uralkodsz. A szabadság fogalma általában a fegyelmezetlenséghez fűződik. És a művészet fegyelmezetlen. Épp ebben rejlik vonzereje. A művészeket, kik zabolátlanul szabadok, a katonás falazók, kik várakat építenek – korlátoznák, gyűjtenék egybe, hogy feldíszíthessék velük felépítményeiket. A tücsök és a hangya meséje lapul minden mögött. A hangya szorgosan összehordja, mit a tücsökzene mámoros légkörében izzadt össze.
Voltam katona, voltam művész.
Néha össze is folyik a kettő.
Kell a katonás önfegyelem s kell a művészi bátorság, a fantázia minden remekmű(velet)he(/ö)z… ?

2022-07-28

Forrás: szerző FB-oldala