„Az, aki nincs, csak a térre ment ki.
Csak a szemetet vitte le.
Rövidke sétát ír levél helyett,
hogy ernyőt is vitt, nem jön este se,

hogy nem jön vissza, mert ő most az este,
ő az eső, a fényes járda őre:
előrehajtva alszik egy ülés,
mintha valaki a kormányra dőlne.”

Napok óta ez a csodálatos Tóth Krisztina vers jár a fejemben, a címe Séta, és Mándy Ivánnak ajánlotta. Anno még kéziratban láttam, Mándy halála után. Amikor egyedül voltam most a szüleim lakásában, úgy gondoltam édesanyámra, hogy akaratlanul is átírtam magamban: „Az, aki nincs, csak a boltba ment le”….

Forrás: szerző FB-oldala