Csillagok pázsitján legelész az éjjel,
a Tejút tejében megcsillan egy csillag.
Liszt zenére leng az égi szénaillat,
s hullócsillag nyoma fröccsen szerte széjjel.

Csak az égre figyelek, maradok veszteg.
Rossz a csillagállás, a bársony ég sátrán
holdfény-lova hátán érkezik a sámán.
Jobb kezében kardot hoz, balban keresztet.

Mérhetetlen sötétség, rég nem idegen.
Nem ellenségem többé, nem is barátom.
Távcsövem van hozzá s mérhető tudásom.
Játszik vélem Isten ismerős idegen.

Úgy érsz valamit, kiismerhetetlenül,
te csillag, ha túlélt téged önnön fényed
s már csak emlék lesz nekem örök törvényed:
mire fényed ideér, lázad rég kihűl.

2022. augusztus 9.