Lágy hajlatú dombokhoz dörgölőztek
a csillagok. Ragyogásukat az ég
pereme nyelte el. Álom-szakadék
mélyén mítosztalan csillagpor-szőnyeg.

Ajándékokat osztogatott a föld,
szerelmes kőzápor öntözte egét.
Sóhajomból lopta napi ékszerét –
– csillogó harmatként – a lét hamvaszöld

rétje. Zene falába béklyózottan
testemből felszálló lélek hazája.
Hűségét a föld csak nekem kínálta.

A vágyam? Csalódottan nyújtózkodtam,
mert vérem itta minden szürkületben.
Csupán csillagok csillantak szememben.

2022. augusztus 10.