—
Nagy Anna fotója ihlette vers
—
a világ máshogy néz ki más ablakból
más arcát mutatja, más mit gondol
sok minden eltűnik a fénytörésben
mikor az ablakot kitárod
alacsony támláján kikönyökölsz
a távlatok hirtelen kicsik lesznek
saroktól sarokig lát innen az ember
messzire nem
—
hány szobában jártam régen
mindnek más üzenete volt
verset gondolni idegenben
izgalmasabb, különösebb volt
meghatározta ismeretlen
tárgyak tömege, hogy is gondold
szabadságot jelentett
—
és elveszett is lettél
nem voltak már a kapcsok ott
hiányoztak a gyűlölt peremek
mik addig meghatároztak
és legalább tudtad ki vagy
mettől a meddig, honnan a hová, el
nem futhattál, de karcosabbra
ott nevelkedhettél fel
—
volt nagyvilági, alkonyi sötét
függönyökkel behúzott
ablakokkal, mik a főtérre néztek
rengeteg könyvvel a polcokon
kint ittak a srácok, bent ücsörögtél
és elgondoltad, ki lehettél
volna, ha ide születsz
de idegen volt, nem kívántad
csak a koraest alkonyában
találtad érdekesnek azt a percet
—
volt baldachinos nagy szoba
vendég voltál, kivételezett
de megmaradtál állapotodban
ahogy odamentél
az idegenség ízét ott is érezted
—
a szobák mindig akkor nyíltak meg
mikor egyedül voltál bennük
neked vallottak, nem osztoztak rajtad
szeretted ezt a kiváltságot
más fülébe ez a tudás nem jutott
gazdagabbá lettél
magadra hagyva idegen terekben
magas mennyezetek alatt
hallhattad a szobák falait
ahogy csak neked meséltek
—
más hangok, más szobák – írta meg
T. Capote e címmel a regényt
s te megjegyezted örökre a titkot
a szobák titkait, mit csak neked meséltek
—
(nk)
2022-08-10

Forrás: szerző FB-oldala