Néha nyúl vagyok,
öreg tapsifüles, akit gyerekek
mosolya kísér és a játék.
A magasles nem rólam szól,
de még a vadászkürt sem,
magamat kergetem az utolsó falig.

Máskor hiéna vagyok,
van min kuncogni bőven,
konzervált dög az álmom,
döglődő, finnyás arisztokrácia,
más zamatok – isten tudja, miért
imádom az olajos gépeket.

Amikor véletlenül az ember
nyúl ki belőlem és meg akar fogni,
akkor hívom a vadászokat,
szaladok vihogva, kihívóan,
hátha egyikük telibe talál
és hazacipel a vállán.

2022. augusztus 12.

Forrás: szerző FB-oldala