Kopogtattál,
még iskolás voltál,
vanílialikőrt ittál és vártál,

széllel háltál,

nem takaróztál hárászkendőbe,
akkor még dívott a vissza az időbe
(a nagyanyák posztózekén viselték
templomba menvén, temetésen).

Nem voltál templomi szobor, szentkép,
ízlett a kocsonya, a csók,
hagymával a szalonna.

Kopogtattál,
én a fellegekben Juhász Gyula Annáját kerestem.

Nem voltam ott, mikor az ajtód,
mint cápa szája szélesre tárult;
utólag hallottam, sarka csikorgott,
gyermekeket szültél s maradtál árva,
szerződésbe zárva,
konyakra váltva.

Aztán már nem kopogtattál,
elnyelte a föld a mozdulatot.

2022. június 15.