Éppen lefektették az útra, amikor arra jött egy mezítlábas ember. Kérdezte, mi a kapu sorsa. Eladtuk, mondták a férfiak. Kinek, kérdezte a mezítlábas. Görgényoroszi román ember viszi, azt mondta, főzdéje van, nem is hitte volna, hogy Mikházán találja meg a száraz faanyagot, jó tüze lesz az üst alatt. De hiszen ez a plébános úr, nézték döbbenten a férfiak az érkezett mezítlábast. Fűzővel összekötött, vállán átdobott, vasalt bakancsával összesen 45 kiló. A Duna-deltában szerzett nádvágási rabpénzéből dupláját fizette a kapuért. Állítsátok fel a temetőbe, mondta a mezítlábas. Szót fogadtak neki.

A kaput lehet nyitogatni, bár nem kellene sűrűn.
(A porta Páter Lokody Gergely Bonaventura OFM, széki és dési ferences házfőnök egykori szülőháza. Nemcsak a széki tánc, népzene hajdani felkarolója, hanem kiváló festő, hagyatékában néhány munkája fellelhető. A fotón látható akvarell természetesen nem rá vall, nem ő festette.)

Forrás: szerző FB-oldala