Demény Péter: Metszet
Táblézni kéne egész álló nap,
remélni, hogy én nyerek, nem a másik,
hagyni, az élet menjen, amerre tud,
feltámadástól az elpusztulásig.
De hogy éljen az ember, hogy is élhet?
Semmire, semmiképp nincsen rá határ.
Hát élünk, szeretünk, ahogy tudunk,
míg felrepül az utolsó madár.
Forrás: szerző írói oldala
Pusztai Péter rajza