TANULMÁNYÚT

Beöthy László a minap így szólt Rátkai Marcihoz:
— Marci, gratulálok magának. Az imént megint végignéztem a Babuska második felvonását, és a maga alakja, valahányszor látom, mindig jobban tetszik nekem.
— Köszönöm — szólt erre bánatosan Rátkai —, úgyis most vagyok utoljára jó.
— No mi baj?
— Kérem, én egy furcsa ember vagyok. Schiller rothadt almát szagolt, ha alkotni akart. Nekem a külföldi tanulmányút a rothadt alma. Ha én végig nem járom a külföldi színházakat, elfogy a kedvem.
— Jól van, Marci, tudomásul veszem. Fizetem az útiköltségét Párisba, Londonba és vissza. Azonkívül kap húsz korona napidíjat. Ne ámuljon, mert komolyan beszélek.
Ezóta Rátkai a legboldogabb ember Budapesten, és alig várja már a vakációt. A dolognak persze hamar elterjedt a híre, és Z. Molnár Lacinak különösen szeget ütött a fejébe a dolog. Azóta különféle terveken töri a fejét. Beöthy Lászlót mindenesetre ezennel kíméletesen előkészítjük; ő még nem is tudja, hogy Z. Molnárt is tanulmányútra fogja küldeni …

Színházi Hét, 1911/11.