Bottal járok. Gyönyörű bottal, amit egy jószívű, pesti ember adott nekem ajándékba.
Megköszöntem szépen, de amikor tovább akartam menni, azt mondta ez az ember, uram, várjon, mert ehhez a bothoz még jár valami, amit nem kell cipelni, mégis hasznát veszi, ameddig él, mert ez a valami csupán egy tanács: ne járjon ezzel a bottal köves utakon, sem pedig cementes járdán. Lépegessen füves helyeken, de ennél is jobb, ha a csupasz földön jár.
Kérdem, mire jó ez a nagy szigorúság? Azt feleli, arra jó, hogy hozzá kell szokni a földhöz, mert a föld lesz a végleges otthona, ha egyszer lelép erről a világról…
Bottal járok. De most már nagyobb súlyt cipelek magammal, mert nekem nehéz ez a tanács.

Forrás: szerző FB-oldala