Költői volt a Koma aznap. Sőt: költő, Vadmalac ezt állapította meg.
Amikor ugyanis azt ecsetelte, hogy miért állt be a tüntetők közé, bár eredetileg sétálni indult, így fogalmazott:
– Úgy éreztem, hogy egy madár akar kiszállni, amelyik addig a mellkasomba volt bezárva.
– Milyen madár? – kérdezte Vadmalac. – Barázdabillegető? Rigó?
Értette a Koma a kérdést, ám ő akkor több szinttel a Vadmalac érdeklődése fölött állt. Ezt válaszolta:
– Szabadságmadár.
– És…?
– És amikor a két karom az égnek emeltem, kiszállt belőlem. Fel, fel, fel az égbe talán.
Vadmalac ezt olyan szépnek találta, hogy még a lélegzete is elállt. Bepárásodott a szemüvege, de nem akarta a patájával letörölni.

Forrás: Lenolaj.hu