Hajnal. Ilyenkor jó ez az asztal-fészek,
hátas-székem mögött már neszez a lakás.
Ebből a sarokból is szárnyalhat ének –
visszhangot rezzent most minden szívdobbanás.

Negyvenegy éve elmúlt, kis feleségem,
hogy ily betonketreceknek vagyunk szabad
foglyai. Részed volt minden vereségben,
de könyvekkel béleltünk ki minden falat.

Két gyermekünkkel szűk lenne ez a fészek.
(Tépázott minket annyi goromba vihar.)
Ők kirepültek. (Magányról szól ez ének,
hitről is, régi szerelmünk hangjaival.)

Te segítsz, hogy lélekben visszarepüljek,
ne hódoljak be szép, de talmi hírnévnek,
s öregedés elől el ne meneküljek.
Köszönöm, hogy Te vagy e megtartó fészek.

*

Lehet, ez egy szürke kispolgári idill,
de nekünk életünk e magányos fészek.
(Így költő jó verset, lehet, sohasem ír…)
Köszönöm a sorsnak, hogy melletted élek.

2022. augusztus 15.