KÜRTHY GYÖRGY MINT PARASZTSZÍNÉSZ

A Nemzeti Színház törzsasztalánál paraszti alakításokról beszélgetett a bohémtársaság. A Móricz Zsigmond közeledő bemutatójával, a három paraszt egyfelvonásossal kapcsolatban esett szó erről. Meghányták-vetették a parasztszerepek játszását a színészek, és Rajnai Gábor, a Sári bíró-beli Gedi kitűnő alakítója, ezzel a kérdéssel fordult Kürthy Györgyhöz:
— Hogy lehet az, Gyurka, hogy mióta a Nemzeti tagja vagy, még nem játszottál parasztszerepet?
Kürthy Gyurka elgondolkozott. Aztán ceruzát vett elő és így szólt:
— Mindjárt lerajzolom neked a problémát. Csupa elegáns világfit játszottam eddig, nagyon kevés kivétellel mind vasalt nadrágos, parfümös alakok voltak a szerepeim. A direktor bizonyosan azt hiszi, hogy ha parasztszerepet bízna rám, így játszanám, ahogy ide lerajzolom neked: orfeumbeli kackiás, népiesh legénynek, aki óvatosan felhúzogatja a gatyája szárát, hogy ki ne térdelje. Pedig, pedig, én eljátszanám a parasztot, úgy ahogy a másik alakot iderajzoltam.
— Nagyon jó — mondta Rajnai —, tudod mit, küldd el ezeket a képeket a direktornak.
— Nem ér semmit — felelte Kürthy, és zsebretette a rajzokat —, a Móricz Zsigmond darabjait már kiosztotta a direkció. De az a vigasztalásom legalább megvan, hogy nagyszerű és zamatos parasztalakítást produkáltam — rajzpapíron.

Színházi Hét, 1913/10.

A HÁTRÁLÉK

Dr. Reinitz Béláról, az Ady-dalok pompás komponistájáról szól ez a kis eset, akit a legjobb akarattal sem lehet nappali embernek nevezni. Bár nappali elfoglaltságtól nem mentes és a felkelési terminusa kilenc órán innen van, mindazonáltal éjjel négy órakor még fel lehet találni valamelyik kávéházban, ahol Zuboly mesterrel (akit valamikor régen Bányai Elemérnek kereszteltek el) lezárják a napot, jobban mondva az éjszakát.
Reggel négykor lefeküdni és nyolckor felkelni, nem teszi az embert életrevalóvá, sőt ellenkezőleg, Reinitz doktoron a múlt héten valami nagy fáradtság vett erőt, úgyhogy orvoshoz fordult tanácsért. Az orvos rögtön rájött a baj csírájára:
— Kedves uram, én úgy veszem észre, hogy ön nem alussza ki magát rendesen.
— Hát bizony egy kicsit hátralékban vagyok.
— Kérem, az egyetlen orvosság, ha jól kialussza magát.
Reinitz doktor fogta magát, szabadságot kért a Munkásbiztosítótól, hazament, lefeküdt, és huszonnégy órát aludt egyhuzamban.
Mostanában reggel ötkor tér haza, és május elején egy kiadósabb, negyvennyolc órás alvásra készül…

Színhéi Élet, 1913/10