Gergely Tamás miniatúráit olvasva, fordítgatva B. Brecht halhatatlan sorai jutnak eszembe:

Die guten Leute erkennt man daran
Dass sie besser werden
Wenn man sie erkennt…

Gleichzeitig aber
Verbessern sieden, der sie ansieht und den
Sie ansehen…*

Vadmalac, Malacka és komája (Vepar, Prasica i jaran) közötti párbeszédek, történetek tulajdonképpen önvallomások. Gergely Tamás kézenfogva vezeti az olvasót saját világába és közben tanít: a jóra tanít. Nem is tanít – sugallja a jóságot.
Meg rámutat az élet, a mindennapok visszáságaira, a bennünket körülvevő kíméletlen világra.

Íme néhány sor, “Az erdei becsület” félperceséből (ahogy a szerző nevezi), melyek egyaránt megdöbbentenek, intenek, ellenállásra késztetnek:

Mikor a komája megérkezett, megkérdezte:
– Mit osztanak?
– Az erdei becsületet osztják.
– Kilóra? – kérdi Vadmalac.
– Pofára – jön a válasz.

Kedves Barátom, Vadmalac – alias Gergely Tamás szülinapod alkalmából:
Nem komád – én kérdem:
– Hogy-hogy Te is korosodsz – nem szép Tőled!
– Csak utánad megyek – nem szép Tőled, hogy előttem jársz! – jön a válasz.

És egy külön kívánság: LEG…ek mellé – további termékeny alkotómunkát és még sokáig együtt.

*
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket…

De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek…
(Garai Gábor ford.)

1. Fehér Illés:
   2022. augusztus 19. 09:08

   Köszönöm a lehetőséget –
   és ez alkalommal is: …még sokáig együtt.