Figyelmeztettek, hogy ne felejtsem el, Gergely Tamásnak születési évfordulója van.
Tudtam. Tamás 70 éves.
Azért válaszoltam: szerintem egy születésnapi köszöntés olyan, mint a csuklás:jön magától. Ha nem jön, akkor nem jön. Megszervezni még a kalákát sem szokás, érzi azt az ember, ha ott a helye.
Hogy a Káféban „bevett szokás” a köszöntés, azt a szerkesztő dönti el.(Cseke)
Én is elég sok munkatársamat köszöntöttem már, de erre senki nem késztetett.
A buzgók mindig buzogtak, mert úgy érezték, ez a küldetésük.
Énnekem nincs semmiféle küldetésem, amiképpen pályafutásom sincs. Mellemre sem tudnék föltenni egy kitüntetést, mert hát az sincs. Mivel is köszönthetném most Gergely Tamást? Néhány rövid mondattal talán, mert ő szereti a rövid dolgokat.
Gion Nándornak van egy jó könyve, a Virágos katona.Ennek az a lényege, hogy “el kell menni onnan, ahol ronda dolgok történnek.”
Tamás így is cselekedett, elment Stockholmba.
Nem tudhatom, vannak-e ott ronda dolgok, (szerintem mindenütt vannak a világban) de azért azt mondom, jól tette, hogy elment Stockholmba. Legalább lett belőle virágos katona!