Idén jubileumát ünnepli a nagyenyedi kollégium. Bár ma – a magyar iskolák számát tekintve – egy egyiskolás megye, Fehér megye magyar oktatási intézménye, jelentősége messze túlmutat a megye határain, Erdély egész területére kisugárzik. Erről, no meg az intézmény székelyföldi kötődéseiről beszélgetettünk dr. Garda Dezső történésszel. (Sarány István)

– Számos szállal kötődik a Székelyföldhöz a nagy múltú enyedi skóla: az intézményalapító Bethlen Gábor fejedelem szárhegyi gyökereitől kezdve a zetelakiak zsindelybeszolgáltatási kötelezettségén át napjainkig, amikor az iskolát számos székelyföldi diák látogatja. Beszéljen ezekről a kötődésekről…

– 1592-ben, amikor Lázár II. András áttért a református hitre az ifjú Bethlen Gábor Gyergyószárhegyen tartózkodott. A gyergyói főember a templomokból kidobatta a szentképeket, a katolikus papokat pedig protestáns prédikátorokkal cserélte fel. Közülük az egyik a későbbi fejedelem tanítója is lehetett. Gyergyó lakosságának a katolikus hithez való ragaszkodása Lázár II. Andrást a katolikus templomok visszaállítására késztette. Ezzel a döntéssel a református papoknak – köztük Bethlen Gábor tanítómesterének is – távoznia kellett a gyergyói településekről. Talán ezzel is magyarázható az a tény, hogy a későbbi uralkodó életrajzírói feljegyezték, hogy Bethlen Gábor elégedetlen volt a vallásához kötődő gyergyószárhegyi tanulási lehetőségeivel. Ezek a vallásával kapcsolatos negatív élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy Bethlen Gábor hatalma teljében a protestáns vallásúak képzésére megalakította Gyulafehérváron a Kollégium Akadémiát. A protestáns Európa kiváló professzorait hívta meg Erdélybe tanítani, akiket fejedelmi módon meg is fizetett. Hatalmas vagyont adományozott az általa létrehozott felsőoktatási intézménynek, a tanárok fizetésére és a szegény diákok taníttatására. Bár a 17. század első felében Gyergyó képezte a tutajozás erdélyi központját, a fejedelem felekezeti alapon mégis a református Zetelakáról szállíttatta Gyulafehérvárra a kollégiumi épület felhúzásához és befedéséhez szükséges faanyagot. Az 1658 és 1662 közötti időszakban Erdélyt a török–tatár hadak dúlták, melynek áldozatául esett a gyulafehérvári kollégium épülete is. Ezért 1662 októberében Apafi Mihály erdélyi fejedelem utasítására a főtanodát Nagyenyedre, a főiskola uradalmának főhelyére helyezték át. A város határának nagy része és a Nagyenyedet körülvevő települések ugyanis mind a Bethlen Gábor fejedelem által a kollégium fenntartását szolgáló hatalmas uradalom részeit alkották. A nagyenyedi kollégium az 1662 és 1896 közötti időszakban az erdélyi reformátusok alsó-, középszintű és felsőoktatási intézménye volt, amelyben nemcsak papokat képeztek, hanem itt tanultak azon protestáns ifjak is, akik a korabeli Erdély közigazgatási, igazságszolgáltatási és művelődési életében is tanulmányaik elvégzése után meghatározó szerepet vállaltak.

– Ön személyesen kötődik az intézményhez felmenői révén: dédapja, Garda József volt a főiskola egyik rektorprofesszora, nagyapja, dr. Garda Kálmán pedig gondnoka és főgondnoka volt. Mikor és hogyan kezdett foglalkozni személyiségük, munkásságuk kutatásával?

– Édesapám kommunistaellenessége miatt többször volt letartóztatva és bebörtönözve. Mikor a több száz oldalt kitevő ügyészségi dossziéját 2008 után elolvashattam, lelkibeteg lettem. Talán ez az olvasmány késztetett dédnagyapám és nagyapám múltjának kutatásához. Tiszteletet éreztem Garda József dédnagyapámmal szemben, amiért 15-16 éves korában végigharcolta az 1848–1849-es szabadságharcot, majd részt vett a Török-Gálfy és Horváth-féle összeesküvésben (1852). 1854-ben Marosvásárhelyen érettségizett, két év múlva Kolozsváron papi szigorlatot tett. 1857–1859 között a berlini és a bázeli egyetemeken folytatta tanulmányait. 1859 őszén Nagyenyedre hívták segédtanárnak. 1862-től 1896-ig a Bethlen kollégium akadémiai professzoraként tevékenykedett. Az 1873–1878 közötti időszakban ő volt a Bethlen kollégium rektorprofesszora. Kertész József, a tanítvány így foglalta össze Garda József tevékenységét: „Emlékezetét a Bethlen kollégium tanári testülete kegyelettel iktatta a főiskola drága hagyományai közé nemcsak azért, mert 32 évi buzgó tanári működése alatt hírt és dicsőséget szerzett a kollégiumnak, és hogy az erdélyi református papság újabb és újabb nemzedéke tudományos képzettséggel és erős hazafias érzülettel került ki kezei közül, de azért is, hogy a nagyenyedi református teológiának ő volt a legutoljára elköltözött professzora. Vele a főiskola egy dicsőséges korszaka záródott le.” Garda Kálmán 1905-től 1918 őszéig Alsófehér vármegyének volt a főügyésze, ezzel párhuzamosan 1908-tól a Bethlen kollégium gondnoka, majd főgondnoka haláláig 1933-ig. Az impériumváltás után az erdélyi Hangya szövetkezeti mozgalom egyik vezéralakjává vált. 1920-ban a romániai Hangya Szövetkezetek nagyenyedi központja igazgatósági tagja és alelnöke. 1931-ben a Hangya Szövetkezeti Unió elnökévé választották, mely tisztséget 1933-ban bekövetkezett haláláig töltötte be.

– Mit emelne ki Garda József munkásságából, miért meghatározó az a kollégium életében?

– Tanítványai a tanári munkához kötődő elhivatottságát emelték ki. Fogarassi Albert a későbbi kollégiumi rektorprofesszor bemutatta Garda József tanári egyéniségét. Munkájából a következőket idézném: „A Garda szellemi életét, lelki világát, gondolkozása módját, egész egyéniségét onnan, abból a katedrából is megrajzolhatná bármelyik volt tanítványa; annyira őszinte és nyílt vala mindenben, amit közölt és előadott. Én is megtehetném, de jobbnak és közvetlenebbnek tartom, ha őt magát mint előadót állítom magunk elébe, s hátrahagyott műveiben szólaltatom meg, itt-ott a magam emlékezésével is kiegészítve.” „Amit ő maga megtanult s tanítványainak elmondott, azt szerette úgy, abban az alakban meg is tartani, nyíltan a világ elébe tárni. Mindent leírt s rendszeres munkába foglalt, amit előadott. Ennek a már segédtanár korában nyilvánult jó szokásának voltak az eredményei azok a még ma is értékes és számottevő művei, amelyekből az ő élő kalauzolása mellett az erdélyi református egyházkerület egymás nyomába hágó papi nemzedékei hivatásuknak igazán életbevágó ismereteit, utasításait merítették több mint két évtizeden át. Mindezt teljesen találó szentírásbeli idézetekkel támogatja, eleveníti s beleilleszti az élet folyásába. A Garda előadásában a lelkesedő, az ihletett, az erényes és jellemes, a jellemtelen, gonosz és bűnös emberek nem pusztán elméleti, képzelt alakok voltak. Éltek azok vagy a történetben, vagy a bűnesetek krónikáiban. Tehát majdnem szemléltető volt.” Mint rektorprofesszornak 1874-ben és 1875-ben és 1876-ban a gondnokokkal együtt sikerült megakadályoznia a kollégium papképzésének Kolozsvárra való átköltöztetését. A kollégium érdekeiért való kiállásáért igen durva támadások érték a református püspökség mellett tevékenykedő igazgatótanács egyes tagjai részéről. Fő feladatának tanítványai tudományos munkára nevelését tartotta. A tanév végi jeligés tanulmányok kiértékelése során kiérződött igényessége a deákok dolgozatainak színvonalával kapcsolatban. Ugyanakkor mindent megtett a szegényebb családokból származó tanulók és deákok anyagi segítségének biztosításáért a kollégium szintjén.

– Terjedelmes a kötet, jelentős mennyiségű levéltári anyagot kutatott fel. Mennyire hozzáférhetők a kollégium múltjára vonatkozó dokumentumok, mennyire maradtak fenn, tudván, hogy Nagyenyed számos viharos történelmi esemény színhelye volt? Hogyan sikerült felkutatni és feldolgozni ezt az anyagot?

– Nagyon sokan segítettek, hogy kutatómunkámban hozzáférhessek a könyv megírásához szükséges történelmi forrásokhoz. Szőcs Ildikó a Bethlen kollégium jelenlegi igazgatónője lehetővé tette, hogy kutathassak a kollégium levéltárában, s kutatásaim idejére szállást is biztosított számomra a kollégiumban. Számos dokumentum fénymásolásával segített Ercsey Aranka a kollégium könyvtárosnője, illetve Gordán Edina a nagyenyedi dokumentációs könyvtár vezetője. Az igazgatótanács aktáit pedig a kolozsvári teológiai levéltár igazgatója, Ősz Előd bocsátotta rendelkezésemre az általa vezetett intézményben való tartózkodásom idején. A teológiai egyetem könyvtárában Adorjáni Mária segített kutatásaim során. Kutattam még a Román Nemzeti Levéltár kolozsvári fiókintézetében, illetve a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban.

– Milyen kihívást jelent egy tudomány művelője számára elfogulatlanul írni felmenőiről? Hogyan sikerült kiküszöbölni az esetleges szubjektív értelmezést?

– Negyvenöt esztendőn át tanítottam. Öt esztendőt Gyergyóremetén, tizenkilencet Gyergyószentmiklóson, a Salamon Ernő középiskolában és a 6-os számú általános iskolában, huszonegy esztendőt pedig a Babeș–Bolyai Tudományegyetemhez tartozó Turisztikai Főiskolán, majd Egyetemen. Garda József csak a nagyenyedi Bethlen kollégiumban tanított: 1859 és 1862 között mint segédtanár, 1862 és 1895 (96) között mint akadémiai professzor. Mindketten az oktatásnak szenteltük életünket. Így tényleg átérezhettem azt a sok igazságtalan támadást, melyet neki el kellett szenvednie tanári tevékenysége során, ami lelki megrázkódtatásához, majd egészsége megromlásához vezetett. 1895-ben ideggyengesége olyan méreteket öltött, hogy kénytelen volt kérni nyugdíjaztatását. Fő bűnének azt tartották, hogy megvédte a nagyenyedi kollégium becsületét a Kolozsvárról és a tanári kar egy részéről érkező támadásokkal szemben. Rektorsága idején a gondnokokkal együtt sikerült megakadályoznia a papképzésnek Kolozsvárra való átköltöztetését. Életének alkonyán már nehezen viselte el a Bethlen kollégiumnak mint főiskolának a „lefejezését”, főleg pedig a nagyenyedi papképzés megszüntetését.

– Sorban ez a huszonkilencedik kötete, ha nem tévedek. Az utóbbi években sűrű egymásutánban láttak napvilágot terjedelmes, olykor monografikus jellegű történelmi munkái. Honnan az idő és az energia e nagylélegzetű szintézisek megírására? Az évek során felgyűlt levéltári anyagot dolgozza fel ilyenkor vagy minden megírt témát a kötet megírása előtt kutat?

– Mindig elkötelezettséget éreztem a magyarság történetének kutatásával kapcsolatban. A levéltári és a dokumentációs könyvtárakban folytatott kutatásaimmal a magyar múlt reális feltárásátmindig feladatomnak tartottam. Nagyon sok dokumentációs anyagot gyűjtöttem össze a Magyar Nemzeti Levéltárban és a csíkszeredai levéltárban az 1973–1989 közötti időszakban. Könyveim megjelentetését a román politikai rendőrség abban az időszakban nem engedélyezte. Egyik könyvem elégették, a másikat a cenzúra révén nem engedték megjelentetni. A Ceaușescu-korszakban a magyar szellemű tanításom miatt igen sok meghurcoltatásnak voltam kitéve. Az 1989-es évi rendszerváltás után megfeszített erővel folytattam kutatásaim. Munkám eredményeit egyetemi előrehaladásomban nem vették figyelembe. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem román vezetősége részéről nem bocsátották meg nekem, hogy a gyergyószentmiklósi és a sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatok magyar nyelvűségéért folytatott harcot eredményesen végeztem, de sohasem álltak ki mellettem az egyetem magyar vezetői sem. A román állam részéről egyszer sem támogatták kutatásaim, akkor amikor a román egyetemi tanárokat, illetve a román tudományfelfogást kiszolgáló magyar professzorokat mind az egyetem, mind a román akadémia részéről kiváltságokban és burkolt pénzadományokban részesítik.

– Végül: miben látja Ön a nagyenyedi kollégium jelentőségét napjainkban? Milyen tanulságokat fogalmaz meg számunkra az intézmény négyszáz éves történelme?

– A Bethlen kollégiumot Erdély legfontosabb oktatási intézményének tekinthetjük, amely a 17. századtól kezdődően a protestáns vallású magyarság legtöbb tudósát, íróját és közéleti személyiségét nevelte ki. A 20. században és a 21. század elején a nagyenyedi középiskola és tanítóképző a szórványmagyarság azon oktatási intézményét jelképezi, mely példát mutat a megmaradásért folytatott küzdelmünkben.

Forrás: Hargita Népe, Műhely-melléklet, 2022. augusztus 19.