merengve, emberbőrbe bújtam,
mint egy szétszaggatott ingbe, amelynek hasítékain
kivillantom fogaimat, s rávicsorgok más
emberekben lakozó farkasokra.

:sakhogy mindketten – ember és farkas – magunk alatt vagyunk, álmos hónapok
haláltusájukat vívják a meggyötört égen.

íem jó emberben lenni, az utolsó istenek is
elfáradtak az egekben; hátrabuktak, most ők is bujkálnak, úgy szomjazzák a nemlétet,
ahogy azt farkas-isteneknél soha nem tapasztaltam.

Fordította E. Ferencz Judit
Forrás: A negyedik szív. A kortárs román irodalom antológiája. Tiszatáj-könyvek. Szeged, 2022