Vadkomló-fojtotta nyárliget mélyén kivénhedt meder.
A békatutajos víz fölött ficánkol a déli szél,
törékeny füzek bokrából ki-kibámul a hamvas szeder.
Karcsú sás-nyiladék. Szőrös süntökök közt elüldögél

a nyugalom. Rencevirágon, mit csak hullám mozgat,
lassú szitakötő sziesztázik elmerengve, búsan.
Keserédes csucsor lilája nyugvó napba hunyorgat.
Szarvas kabóca hangol. Kis kócsag égre száll. Kicsusszan

egy sóhaj. A hold ezüsttallérja nyárfák fölé gurul.
Most felneszel egy róka, csobbanó víz felé tekintget.
A vízi hídőrre álmosan puha ködfátyol borul.
Hullócsillagos ég alatt egy vén tücsök ciripelget

a gáton. Alatta keskeny ér folyik a Maros felé.
Sárga nőszirom kávébarna tokja kipattan fájón.
Puhafüves tisztás – az éden. Ponty csobban a dzsugellé
vált nádasban. Visszhang-nyugalom. Csak egy sóhaj a gáton.

2022. augusztus 19.