Naim Belgin a romániai Türk-Tatár Egyesület elnöke 2017 óta folyamatosan szervezi a „Turco-Tatar Sabantoi” ünnepséget Dobrudzsában, Mangalia városában. A fenti szervezet képviselőjeként 2022. július 9-10 között részt vett Bölönben az Első Erdélyi Ősök napja ünnepségen. Itt sikerült elbeszélgetnünk.

Bencze Mihály: Milyen ünnep számotokra a Sabantuy?

Naim Belgin: A török nemzetek hagyományos ünnepe a Sabantuy, eredete a volgai bolgár birodalom korszakába nyúlik vissza, először a híres utazó Ibn Fadlan említi a 921-ből származó bolgáriai úti beszámolójában. Ősz beköszönte előtt tartották, hagyományai a hitvilághoz kötődtek. Később, amikor az iszlám elterjedt a tatárok és baskírok között, a kereszténység pedig a csuvasok körében, világi rendezvénnyé alakult. A szovjet hatóságok is jóváhagyták, de időpontját a vetés utáni időszakra helyezték, és egyesítették az ősi szokásokra visszanyúló tatár törzsi gyűlés hagyományos találkozójával. A Sabantuy jelentése az „eke lakomája” vagy a „szántás ünnepe”. Különböző sportversenyek teszik színesebbé. Az első fesztivált a Mongóliában látott Nadaam ünnepség mintájára rendeztük 2017-ben, akkor találkoztunk először Bíró Andrással, és így általa részesévé váltunk a Kurultáj mozgalomnak.

(B.M.): Mit kell tudni a dobrudzsai tatárokról?

(N.B.): A történelmi Dobrudzsa területén ma Bulgária, Románia és Ukrajna osztozik. A soknemzetiségű Dobrudzsának meghatározó elemei voltak a lovasnomád népek. Az ókorban Schytia Minor volt a neve. A Hun Birodalom széthullása után a Dunai Bolgár Kánság alakított ki itt államot, és évszázadokig az onogur-török bolgárok országához tartozott. A 9. század derekén az al-dunai térség a magyarok szállásterületének nyugati határa lett. A magyar honfoglalás után a besenyők nyomultak ide a bolgár, majd bizánci uralom hanyatlását kihasználva. Majd besenyő, kun, tatár népek érkeztek. A tatárok először a 13. században érték el a Duna-deltát, 1241-ben Kadan vezetésével átkeltek a Dunán, meghódítva és kifosztva a régiót, ez volt az Arany Horda idején. A 14. század elején Nogaji Tatár Kánságból származó emberek telepedtek le Isaceában. San Saltik dervis 1263-ban érkezett Dobrudzsába, hogy terjessze az iszlámot. Ibn Battúra arab tudós 1330-1331-ben átutazott e vidéken, Baba Saltulkot, azaz Babadagot említi, mint a tatárok legdélibb városa. A 14. és 15. században az Oszmán Birodalom szállta meg Dobrudzsát, a ruméliai beglerbégség részévé tették. I. Bajazid anatóliai törököket és tatárokat telepített, II. Bajazid pedig volgai tatárokat. A 16. század vége felé 30 ezer nagai tatárt telepítettek Budzsákból, ekkor e vidéket úgy hívták, hogy „Tartaria dobrugences”. 1783-ban a Krím orosz annektálása után, a krími tatárok elkezdtek kivándorolni Dobrudzsába, többnyire Mecidiye, Babadag, Köstence, Tulça, Silitre, Beștepe és Várna környékére. 1878-ban az orosz segítséggel létrehozott Egyesült Román Fejedelemséghez került Dobrudzsa egy része is. A soknemzetiségű Dobrudzsába vlachok is telepedtek, amikor kivándoroltak a balkáni őshazájukból. A török uralom idején rövid ideig vlach vajda is kormányozta az al-dunai területeket. A 20. század elején e terület lakossága jórészt tatár, török népekből, és bolgárokból állt, a románok apró kisebbséget alkottak. Az I. világháború után Dobrudzsa déli része is román fennhatóság alá került, és a Román Királyság hatalmas nemzeti betelepítési programba kezdett, hogy csökkentsék a nemromán nemzetiségek számát. Beszüntették a tatár, török, bolgár nyelvű oktatást, 40 román nyelvű iskolát építettek, és a mai napig folyamatosan megy a hagymakupolás honfoglalás. Majd a dél-dobrudzsai területekre több tízezer macedorománt telepítettek a balkán-közép vlach őshazából. Számotokra, erdélyi magyarokra is hasonló sors várt Trianon után. Az elrománosítás folyamatos volt Dobrudzsában a második világháború környéki évtizedekben, majd a kommunizmus alatt is. Mára románok képezik a többséget, 60 ezer főre csökkent a törökök és tatárok száma. Dobrudzsa a középkor folyamán magyar hűbérbirtok is volt. Ami számotokra nagyon fájdalmas lehet az, hogy a kommunizmus alatt a román állam az elhurcolt székelység legnagyobb átnevelőtáborait (Kis Gulágok) itt működtette Dobrudzsában.

(B.M.): Gyerekkorodról, ifjúságodról mit mondanál?

(N.B.): Medgidián születtem, hagyományőrző tatár családban. 5 éves koromig csak tatárul beszéltem, ekkor adtak óvodába, hogy tanuljak meg románul, mert csak ezen a nyelven volt iskola. A kommunizmus alatt szüleimtől mindent elvettek, folyamatosan megaláztak. Városunkban van az 1300-as évekből fennmaradt Oszmán Fürdő, amit a rendszer teljesen elhanyagolt, szándékosan tönkretett, ahelyett, hogy feljavítanák. Beszüntették a tatár nyelvű iskolát, azzal az ürüggyel, hogy nincs elég gyerek. A titkosrendőrség nem engedte beiratkozni a tatár gyerekeket a tatár iskolába. Velünk, a tatár gyerekekkel is csúfolkodtak, úgy ahogy titeket is „bozgoroznak”. Tatár nyelven a „boszkăr” pusztát jelent, Dobrogea megnevezése pedig „Boszkără”. Ilyen hangulatban végeztem a Nicolae Bălcescu Főgimnáziumot Medgidián, a közgazdasági egyetemet és a mesterit közgazdaságból és jogból már Konstancán. A háromhavonta megjelenő Revista Dobrogeană román nyelven megjelenő tatár egyesület lapjának vagyok a főszerkesztője. Történelmi, kulturális emlékeinket, hagyományainkat közöljük, hogy ismerjen minket a többség is.

(B.M.): 1969-ben, amikor kilencedikes voltam iskolánk egy két hetes tábort szervezett Konstancán. Kíváncsi diákként kóricáltunk a városban, így ismertük meg egy néhány török és tatár családot. Amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, nagyon megörvendtek, rokonnak tekintettek, bevittek a mecsetbe, finomságokkal kínáltak. A hagyományotok szerint, hogyan viszonyultok a magyarsághoz?

(N.B.): Az öreg tatárok, a régi igaz történelmet még tudták, de itt nem tudtak kapcsolatot tartani magyarokkal. A hunok, Attila, Árpád magyarjai benne vannak a mi történelmünkben is. Sok tatár étel elnevezés szkíta eredetű. Szüleim generációját megfosztották a helyes történelmi ismeretektől, így ők már nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Mi most, ahogy bekapcsolódtunk a Kurultáj mozgalomba, már megéljük a tatár-magyar testvériséget.

(B.M.): 2013-2018 között a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatójaként, minden évben a tánccsoportunkkal szerepeltünk a nemzeti kisebbségek fesztiválján, ahol többek közt a tatár népviseletet, táncokat tekinthettük meg, valamint fogyaszthattunk a hagyományos tatár süteményekből. Ez a fórum mennyire segített nektek a tatár hagyományok hazai elismerésében?

(N.B.): Ezt a fesztivált az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala szervezi, ami szerintem egy nagyon fontos előrelépés egymás megismerésében. Sajnos mindez egy néhány óra alatt lejár, mindenkit megtapsolnak, de mivel egy zártkörű rendezvény kevesen figyelnek oda. A városunkban megtartott rendezvényeink, sokkal fontosabbak, és hatásosabbak.

(B.M.): Mi a jelenlegi helyzet a dobrudzsai tatár lakossággal?

(N.B.): Mára a dobrudzsai tatárok elveszítették az anyanyelvüket, és ami még szomorúbb, hogy nem ismerik a történelmüket. Úgy érzik, hogy jövevények itt, pedig ők az igazi házigazdák. Én a gyerekeimmel tatárul beszélek, de ők gyakran románul felelnek. Elszigetelt falvakban beszélnek még tatárul, a városokban már elrománosodtak. A körülöttünk lévő nyelvek folyamatosan fejlődtek, addig mi a tatár nyelvek közül is egy archaikusabb változatát tudjuk. 1989-es kormányváltás után szabadabb lett a nyelvhasználat, de az iskolában a török nyelvet használták. Mi nagyon szeretnénk azt, hogy az iskoláinkban tanítsák a régi tatár nyelvünket. A román állam ugyanis Dobrudzsával akart példát mutatni az egész ország számára, ezért az identitás eltörlésének érdekében üldözték a tatárokat, megfélemlítették, és így lassan teljesen kikopott a nyelvünk a köznapi használatból. Más török nyelvet beszélő népekkel sem értjük már meg egymást. Az állam komolyan kéne támogassa a tatár nyelvű műsorokat, a médiában is.

(B.M.): Ilyen feltételek mellett, hogyan ápoljátok hagyományaitokat, hogy tudjátok megélni a vallásotokat, van-e egyáltalán jövőtök?

(N.B.): Az iszlám vallásunk segítségével vagyunk képesek megőrizni identitásunkat, kultúránkat, illetve hagyományainkat, és csakis a vallás által tarthatjuk meg a jövőnek is. Napjainkra a kevert családok jellemzőek. Korábban az volt a szokás, hogy tatár csak tatárral lépett frigyre, és ezt nem lehetett másképp elképzelni. Mára fellazultak a kötelékek, a közösségek, az elvárások. Nekem tatár felességem van, de a testvéremnek már román. A jövőhöz kéne gazdaság, iskola, és létszám. Mi a kritikus létszám alá csökkentünk, innen már nincs visszaút, tehát nincs jövőnk. Vigyázzatok ti is, mert titeket is ebbe a csapdába kerget a rendszer. Minden nemzetiséget asszimilálni kell, ez az alattomos politika immár száz éve. A rendezvényeink ezért fontosak, mert a fiatalság egy részének visszaadja az önbizalmát, ezért van szükségünk az azonos gyökerekkel rendelkező turáni népek összefogására. El nem tudod képzelni micsoda öröm és büszkeség volt, amikor a hagyományos ünnepünkkor Medgidia városában (eredeti neve Karasu, azaz fekete víz) a nagy létszámú Bursából érkezett Katonai Mehter Zenekar haladt, majd a hagyományőrző csapatok, a tiétek is a Magyar Turán Alapítvány teljes fegyverzetben, és ezt a város lakossága örömmel, és vastapssal fogadta. Majd délután ugyanezt Konstancán is megismételtük. Talán a hagyományaink túlélnek minket.

(B.M.): Köszönöm a beszélgetést, azért bízzunk Isten és Allah segítségében, hogy megmaradjon a közös jövőnk is.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ